FőoldalWebáruházTermékekPlexi dekorációA gyárÜzleteinkInformációk Lombik Hőmérő és Üvegipari Műszergyártó Kft.
Magyar English Deutsch
Lombik Kft. - Magyarország legnagyobb hőmérőgyártó cége
Információk
A hőmérséklet mérése
A léghőmérsékletet °C (Celsius-fokban) határozzuk meg.
- A hőmérséklet mérését a meteorológiai gyakorlatban, 2 m-es magasságban, nyílt füves területen tökéletes árnyékolást biztosító hagyományos Stevenson hőmérőházikóban mérik.
- A hőmérséklet mérését lehetőleg 2 m-es magasságban végezzük, így a talaj kisugárzási viszonyai nem szólnak bele a mérésbe. Törekedjünk a természetes talaj feletti mérésre (lehetőleg rövidre vágott gyepes rész felett).
- Törekedni kell a fenti két árnyékolási technika valamely megvalósítására, ezek hiányában egyéb módon is biztosítani lehet a hőmérő árnyékolását. A minimális követelmény, hogy mind a közvetlen, mind a szórt napfény ellen is védeni kell a hőmérőket, a megfelelő szellőzés biztosításának megtartásával (pl. legalább nagyobb fák megfelelően szellőző és napsugárzástól elzárt lombkoronájában).
- A fűtött vagy felmelegedő házfalaktól legalább 2 m-es távolságot tartsunk, így kiküszöbölhető a felmelegedő házfal miatti hőtöbblet.<
- Akik lakótelepi panelházakban kényszerülnek a hőmérséklet mérésére, legalább arra törekedjenek, hogy biztosítsák a napsugárzástól óvó árnyékolást. A felmelegedő házfal hatását némileg csökkentve lehetőség szerint egy minimum 50 cm-es konzol végén legyen a mérés.

Minimum-hőmérséklet (Tmin)
A napi hőmérsékleti minimumot az adott napon a világidő (UTC) szerinti 18 és másnap 6 óra, vagyis magyar idő (HLT) szerint nyáron este 8-tól reggel 8-ig, télen este 7-től reggel 7-ig terjedő időszakban mért legalacsonyabb hőmérsékleti értékként határozzuk meg.

Maximum-hőmérséklet (Tmax)
A napi hőmérsékleti maximumot az adott napon a világidő (UTC) szerinti 6 és 18 óra, vagyis magyar idő (HLT) szerint nyáron reggel és este 8, télen reggel és este 7 óra között mért legmagasabb hőmérsékleti értékként határozzuk meg.

Középhőmérséklet
24 óra folyamán mért hőmérsékleti értékek középértéke.
A napi legalacsonyabb, illetve legmagasabb hőmérséklet azonban bizonyos esetekben - frontátvonuláskor, légtömegcsere esetén - napkelte után, illetve napnyugta után is beállhat.
Hőmérők

Hidegmérés
A 19. század elejétől a higany hőmérő a hőmérséklet mérés egyik legelterjedtebb eszköze. Magyarországon a meteorológiában a 90-es évek elejéig -35..45 fok mérési tartományú, 0.2 fokos skálabeosztású, és a 0.2..0.3 fokos pontosságú higanyhőmérőkkel, (-39 fok a higany fagyáspontja) illetve higany tallium hőmérőkkel mértek, amelyekkel -60 és +50 fokos méréstartományban tudtak érzékelni.
A Földön eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet megmérésére (-89.2 fok Vostok, Antarktisz 3420 méteren 1983 július 21-én) már alkoholos hőmérőre lenne szükség, ugyanis ezek fő előnye, hogy -200 fokig is mérhetünk velük.

Harmatpont v. harmatpont hőmérséklete
A légkör nedvességét jellemző fogalom. Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt le kell hűteni ahhoz, hogy a benne lévő vízgőz kicsapódjon (állandó nyomáson és állandó nedvesség viszonyok mellett).

Talajmenti fagy
Talajmenti fagy Talajmenti fagynak nevezzük azt jelenséget, amikor a talaj közelében - ez néhány cm-t jelent -, illetve a talaj felszínén 0 °C alá süllyed a hőmérséklet. Ez nem szükségképpen jelenti azt, hogy a levegő hőmérséklete - amelyet szabvány szerint 2 m-es magasságban mérnek - is 0 °C alatti. Főleg mezőgazdasági szempontból lényeges. Tavasszal és ősszel érdemel külön figyelmet az utolsó ill. az első fagyok idejében.
Légnyomás
Mértékegysége a Pa százszorosa, a hPa (hektopascal). 1 atm = 101325 Pa = 1013,25 hPa = 1013,25 mbar = 760 Hgmm = 760 Torr.
Barométer
A nyomás a felületegységre ható nyomóerőt jelenti, vagyis a nyomás a felületre ható erő és a felület hányadosa által értelmezett fizikai mennyiség. A légnyomásnál a nyomóerőt a légkör egy bizonyos helyén az adott hely fölött elhelyezkedő levegőoszlop súlya okozza. A légnyomást a meteorológiában hekto-Pascal-ban (hPa) adjuk meg. A légnyomás a légkörben felfelé haladva közel exponenciálisan csökken; a tiszta exponenciális csökkenés akkor valósulna meg, ha a légkör állandó hőmérsékletű volna.

A légnyomás átszámítása a tengerszintre

Ha különböző földrajzi helyeken, a talajon mérjük a légnyomást, a mért értékek csak akkor hasonlíthatók össze, ha mindenütt ugyanabban a magasságban mértük, különben az állomások magasságkülönbségéből adódó légnyomáskülönbség elfedi a vízszintes eltéréseket. Az összehasonlíthatóság végett azonos magasságra kell az értékeket átszámítani. Ez a magasság legtöbbször a tengerszint magassága. Az így átszámított légnyomás csupán egy képzelt érték, amellyel lehetővé tesszük az összehasonlítást.
A tengerszinti javítás függ:
- a műszer tengerszint feletti magasságától
- az észlelt léghőmérséklettől
- a műszerszinti légnyomástól
Ezek ismeretében számítható a tengerszinti légnyomás.
Páratartalom
A páratartalom a levegőben található vízgőz mennyiségét jelenti. A levegőnek hőmérséklete jelöli ki a maximálisan befogadható vízgőzmennyiséget, hőmérsékletének növekedésével nő ez a mennyiség. Az abszolút páratartalom megadja azt a páramennyiséget (g/m3-ben), amennyit a levegő az adott hőmérsékleten tárolni tud. Az adott hőmérséklethez tartozó maximális nedvességtartalom kijelöli a telítési állapotot.
A meteorológiában használt relatív páratartalom százalékban ehhez a telítési állapothoz viszonyít, azaz megmutatja, hogy a telítettséghez képest az adott hőmérsékleten mennyi nedvesség van a levegőben. A hajszálas higrométerek azon az elven alapulnak, hogy a relatív nedvesség növekedésével a hajszál hossza megnövekszik. A nedvességtartalom ún. száraz-nedves hőmérőpárral is mérhető. Az egyik hőmérővel a szokásos módon a levegő hőmérsékletét mérik, a másik hőmérő higanygömbjét viszont nedves muszlinnal veszik körül. Ha a levegő nem telített, akkor a nedvesen tartott hőmérőről víz párolog el, így hőenergiát veszít, ennek következtében ez a hőmérő alacsonyabb hőmérsékletet mutat, mint a másik. A közöttük levő különbség nagyságából következtetni lehet a levegő nedvességtartalmára.
Páratartalommérő
Párásság

Az 1-5 km közötti látástávolságot nevezzük párásságnak. A levegő víztartalma korlátozott, ezért ha a nedvességtartalom túllépi ezt a határt, akkor megkezdődik a kondenzáció, azaz a vízcseppek kiválása. A látástávolságot tehát elsősorban ezek a levegőben lebegő vízcseppek rontják, nyilván a kondenzáció erősségével arányosan. Párásság esetén tehát az adott légtömeg már a telítettség környékén van.

Relatív nedvesség

A relatív nedvesség nem más, mint a nedves levegő vízgőznyomásának, illetve telítési vízgőznyomásának hányadosa. Értéke 1 vagy annál kisebb, de általában ennek a százszorosát alkalmazzuk, azaz a ~ legelterjedtebb mértékegysége a százalék. Mint ahogy a neve is mutatja, nem adja meg számunkra a levegő abszolút nedvességtartalmát, csupán arról kaphatunk képet, hogy a levegő milyen "távol" (vagy éppen mennyire "közel") található a telítettség állapotától (azaz, amikor már nem képes több vízgőzt befogadni).

Nedves hőmérséklet

Az a hőmérséklet, amit a nedves levegő felvenne, ha abba állandó nyomáson vizet párologtatnánk be egészen addig, míg a rendszer telítetté nem válik. Mivel a párolgás a rendszerből von el hőt, ezért a nedves hőmérséklet mindig kisebb vagy egyenlő a tényleges hőmérsékletnél. A nedves hőmérséklet a légköri nedvesség (vagy nedvességhiány egyfajta mérőszáma), minél nagyobb a különbség a hőmérséklet illetve a nedves hőmérséklet között, annál kisebb a levegő nedvességtartalma. Fontos leszögezni, hogy a nedves hőmérséklet nem egyenlő a harmatponttal, mivel a harmatpontot állandó nedvességtartalommal, azaz állandó gőznyomással, szimplán a hőmérséklet csökkentésével érjük el, addig a nedves hőmérsékletre történő lehűtés esetében a nedvesség, ezáltal a gőznyomás folyamatosan növekszik.
A gyakorlatban az Assmann-pszichrométekkel mérték, illetve még mérik a ~ -et, amelynek segítségével a gőznyomás, ill. a relatív nedvesség számolható. A pszichrométerek két hőmérőből állnak, amelyek közül az egyik a léghőmérsékletet méri, míg a másik hőmérő higanytartályát vízzel nedvesített muszlin borítja, amely folyamatosan nedvesítve van, illetve mesterségesen szellőztetve. A két hőmérő hőmérsékletének az összehasonlítása akkor történik, amikor a nedvesített hőmérő higanyszála megáll, jelezvén, hogy a rendszer telítetté vált. A két mért hőmérséklet különbségéből következtethetünk a környezet nedvesség viszonyaira. Hiszen pl. minél szárazabb a környezet, annál több vizet kell elpárologtatni, hogy a rendszer, a nedvesített hőmérő közvetlen környezete telítetté váljon. A több víz elpárolgása nagyobb hűlést fog okozni, ami a két hőmérséklet közti különbséget növeli.
Hogyan kell értelmezni egy prognózist?
Az Országos Meteorológiai Szolgálat még évekkel ezelőtt végzett olyan felméréseket, amelyekben azt vizsgálták, hogy egy átlag ember számára mi marad meg egy meteorológus által készített időjárás-jelentésből. Érdekes eredmények születtek, pedig nem volt mindenre kiterjedő a felmérés, mert csak az alapfogalmak magyarázatára voltak kíváncsiak. Például a megkérdezettek kb 10%-a nem tudta, hogy az északi szél az észak felől, vagy észak felé fúj. Ebből az a tanulság, hogy az emberekben bizony gyakran azért értékelődik le egy előrejelzés, mert ő és a meteorológus nem ugyanarra gondol egy fogalommal, vagy időjárási helyzettel kapcsolatban.
Az időjárás-jelentésnek saját nyelvezete van, minden egyes szónak megvan a szerepe. Itt most nem csak a meteorológiai fogalmakra gondolok, hanem az előrejelzés nyelvezetére is.
Az előrejelzések mindig egy meghatározott időszakra szólnak. Például a "várható időjárás holnap estig", nyilvánvalóan a jelenlegi időponttól kezdve másnap estig terjedő időszakra vonatkozik. Az előrejelzés az egész intervallumot le kell, hogy fedje. Az időjárási helyzettől függően több kisebb intervallumra lehet osztva, amelyek határait idohatározók jelölik. Például: "az esti óráktól", "az éjszaka első felétől kezdve". Ezeket leginkább nagyobb területű előrejelzéseknél szokták használni. Ez nem mindig jelenti azt, hogy nem lehet megadni az időjárási jelenség pontos kezdetét, hanem lévén, hogy nagyobb területről van szó, ezért sohasem egyszerre következik be maga a jelenség. Hogyan kell tehát értelmezni, ha például az áll az előrejelzésben, hogy "az esti óráktól kezdve, nyugat felől megkezdődik a felhőzet növekedése"? Ez azt jelenti, hogy a nyugati határszélen kb. 7 órakor egyre több felhő jelenik meg, kb. egy óra múlva eléri a teljes borultságot. Ezzel szemben az ország középső vidékein lehet, hogy éjfélig nincs jelentős felhőzetnövekedés. Tehát ezeket a folyamatokat mindig térben és időben is el kell képzelni, hiszen az lehetetlen, hogy egy országos előrejelzésbe beleszőjük minden egyes kisebb régió előrejelzését. Kicsit ilyenkor a felhasználóknak kell továbbgondolnia, hogy miről is van szó. Ki-ki ismerve a földrajzi helyzetét, és a helyi sajátságokat, ezután már meg tudja nagyjából mondani, hogy az ő szűkebb környzetében mi is várható. Sokan nem tudják azt sem, hogy az időjárás az nagyon nagy területi változékonységot is mutat, azaz néhény kilométer, vagy akár néhány száz (!) méter távolságon belül is jelentős eltérések adódhatnak. Gondoljunk csak a jégesőre, záporokra, vagy akár ködre.
Az egésznek az a lényege tehát, hogy aki pontos előrejelzést szeretne kapni, annak ismernie kell a környezetét, nyitott szemmel kell járnia napközben, és éjszaka egyaránt.
A szélerősség meghatározása
Mérőállomás A szélerősség tapasztalati úton történő meghatározására a 12 fokozatú Beaufort-skálát használjuk. (beaufort-skala.pdf)
Fontos, hogy a szélerősség az észlelést megelőző 10 perc szélerősségének átlagát jelenti, azaz nem a pillanatnyi széllökéseket. A lökések erejét csak megjegyzésként kell rögzíteni az észlelésben.

Szél iránya

A szél irányát mindig azon égtáj a nevével jelezzük, ahonnan a szél fúj. Az északi szél tehát azt jelenti, hogy a szél észak felől dél felé fúj, azaz észak felé fordulva szembe fúj a szél. A szél irányát szokás még fokokban is megadni. A 0° jelenti az északi, 90° a keleti, 180° a déli, 270° a nyugati szélirányt. Ezt természetesen még tovább lehet finomítani. A meteorológiában általában a 10°-os pontosság használatos.

Szél sebessége

A szél sebességén értelemszerűen a levegő mozgásának sebességét értjük. A meteorológiában általában a m/s-ban, illetve egyes területeken csomóban szokták meghatározni. 1 m/s kb. 2 csomónak felel meg.
Globális felmelegedés
A ~ fogalma a földfelszín és az óceánok átlaghőmérsékletének az elmúlt évtizedek alatt megfigyelt emelkedését írja le. Alapvető különbség a globális felmelegedés és a klímaváltozás fogalmának jelentésében, hogy míg a klímaváltozás (éghajlatváltozás) főként a természetes folyamatokat írja le, addig a globális felmelegedés elsősorban az ember által okozott változásokat foglalja össze.
A csapadék
A felhőben keletkezett vízcseppek és jégkristályok kis súlyuk és nagy felületük miatt eleinte nem hullanak lefelé, hanem keletkezésük helyén lebegnek. Ha egy bizonyos nagyságot elérnek, elkezdenek hullani, de még nem biztos, hogy csapadék lesz, mert telítetlen helyre érve elpárologhatnak. Azok a részecskék, amelyek tényleg földet érnek - a csapadékelemek. Kis cseppek csak nagyon alacsony felhőkből hullanak.

Csapadéknak tehát a földfelszínen megjelenő szilárd vagy cseppfolyós halmazállapotú vizet nevezzük. A csapadék túlnyomó többsége felhőkből származik eső vagy hó formájában, de a vízgőz kicsapódása, kikristályosodása végbemehet közvetlenül a felszínen is, így megkülönböztethetünk hulló és nem hulló csapadékfajtákat.

Nem hulló csapadékok

Akkor képződik, amikor a levegő harmatpontjánál hidegebb felülettel érintkezik. Ebben az esetben az érintkező levegőrétegben található vízgőz egy része a felszínre folyékony vagy szilárd formában kicsapódik, attól függően, hogy a felszín hőmérséklete pozitív vagy negatív.

- Harmat: A felszínre apró cseppek formájában kicsapódó vizet nevezzük. A harmat nyugalomban levő vagy nagyon gyenge légmozgású levegőben keletkezik. Kialakulásának oka a felszín kisugárzás útján történő lehűlése. Ha a lehűlés során a hőmérséklet a levegő harmatpontját eléri, akkor a vízgőz a felületen kicsapódik. Ez pozitív hőmérsékleten következik be. A harmatképződés főleg ősszel jelentős.
- Dér: A felszínen apró jégkristályok formájában megjelenő vizet nevezzük. A dér a fent leírt feltételek mellett a harmathoz hasonló körülmények között képződik, azzal a különbséggel, hogy a folyamat negatív hőmérsékleten zajlik le, vagyis a harmatpont 0 °C alatt van. A kicsapódás ilyenkor szilárd vízrészecskék alakjában jelentkezik.
- Zúzmara: Az áramló levegőből rakódik le. Megkülönböztetünk kristályos, "folyékony" és durva zúzmarát.

- Kristályos zúzmara: Enyhe légmozgású, nedves levegőben alakul ki. Ekkor a kisugárzás révén lehűlt tárgyakon (fák, kerítések, huzalok) a légáramlásnak kitett oldalon a lassan mozgó és a felületnek ütköző levegő vízgőztartalmának egy része jégkristályok, jégtűk formájában a lehűlt felszínre csapódik, de csak akkor, ha az áramlásnak kitett felület hőmérséklete 0°C alatt van.
- Folyékony zúzmara: A leírtakhoz hasonlóan képződik, de ebben az esetben a kitett felület hőmérséklete 0°C fölött van.
- Durva zúzmara: Szintén gyengén áramló levegőben képződik a talajfelszínből kiemelkedő tárgyak szélnek kitett oldalán. Ebben az esetben azonban nem a vízgőz kristályosodik ki, hanem az áramló levegő által szállított túlhűlt vízcseppek fagynak ki a tárgyaknak ütközve.

Hulló csapadékok

A hulló csapadékok különféle csapadékképződési mechanizmusok révén jönnek létre. A felhő, illetve ködelemek olyan méretűvé növekszenek, melynél az esési sebesség már jelentős, a létrejött csapadékelemek így kihullanak a felhőből, illetve ködből. Amennyiben a felhő alatti légrétegen áthaladva nem párolognak el és elérik a talajfelszín, akkor csapadékról, ha viszont még a felszín elérése előtt elpárolognak, akkor csapadéksávról (virgáról) beszélünk.
Az intenzív csapadék erősen lerontja a látást és csökken a felhőalap.
A hulló csapadékok formái:

Cseppfolyós csapadékok

- Szitálás: apró vízcseppekből álló egyenletes, cseppfolyós csapadék, legtöbbször St felhőből vagy köd esetén hullhat.
- Eső, záporeső: csendes, vízcseppekből álló csapadék, erőssége lassan változik, hullhat Ns, Sc, As és Cu felhőkből.

Zápor

Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobb intenzitású, és egy adott földrajzi helyen rövidebb ideig tart, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus), tornyos gomolyfelhőből, vagy frontális esőrétegfelhőbe ágyazott konvektív felhőkből eshet. Utóbbi esetben az esőbe záporeső keveredik, amelyet a felszínen hirtelen intenzitás-növekedésként érzünk.

Zivatar

Elektromos kisüléseket tartalmazó konvektív felhő, amelyből a leépülő fázisban bőséges csapadék is hullhat. Ha tehát egy záporeső folyamán megdördül az ég, akkor biztosan zivatarról beszélünk. A záporesőt okozó felhő továbbfejlődése során alakul.

- Ónos eső: túlhűlt vízcseppekből álló eső, a cseppek a talajra érve az ütődéstől megfagynak. Jellegzetes hőmérsékleti rétegződés kell kialakulásához: a magasabb légrétegek hőmérséklete pozitív, a talajmenti rétegeké negatív. A fagypont alatti hőmérsékletű rétegeknek olyan vastagnak kell lennie, hogy a rajta áthaladó vízcsepp 0°C alá tudjon hűlni.

Szilárd csapadékok

- Hó, hózápor: szilárd, változatos formájú kristályokból, csillagokból áll, intenzitása lassan változik. Főként Ns, As, Sc, St és Cu felhőzetből hullik.
- Hódara: szilárd, fehér vagy matt színű, átlátszatlan, kerek vagy kúpos gömb alakú jégszemcsékből áll. A szemcsék kemény talajra érve visszapattannak és gyakran eltörnek. Ez a csapadékfajta nagy túltelítésnél és erős feláramlásnál jön létre negatív talajközeli hőmérsékletnél. Főként Sc, Cu és Cb felhőkből hullik.
- Jégdara: szilárd, félig átlátszó, sima jéggömb, erős feláramlás esetén túlhűlt vízcseppek megfagyásával keletkezik, amelyre újabb vízrészecskék fagyhatnak. Jégdara kizárólag Cb felhőből hullik.
- Fagyott eső: átlátszó, rendszerint gömb alakú jégrészecskékből álló csapadék. A csapadéknak ez a formája erős hőmérsékleti inverzió esetén alakul ki. Ebben az esetben a talajközeli negatív hőmérsékletű légrétegeken áthaladó esőcseppek még a felszínre érkezés előtt megfagynak. Általában As és Ns felhőkből hullik.
- Szemcsés hó: igen kicsi, átlátszatlan fehér jégszemcsékből álló csapadék. A csapadéknak ez a fajtája az eső, szitálás szilárd halmazállapotú formájának felel meg, leggyakrabban St felhőből hullik.
- Jégtű: igen kicsi, lemez alakú jégkristályokból álló csapadék. Ez a csapadék -10°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten, gyorsan hűlő légtömegben keletkezik.
- Jégeső: szilárd, változatos formájú és méretű jégdarabokból álló csapadék, csak heves záporok alkalmával Cb felhőből hullik, akár pulykatojás nagyságú is lehet. Kialakulásában a felhőn belüli heves feláramlásnak van szerepe.

Vegyes halmazállapotú csapadék

- Havas eső: esőcseppek és hókristályok együttes hullása, a hó egy része alacsonyabb, melegebb rétegekben megolvad.

Szivárvány
Szivárvány
Koncentrikus ívek sorozata, színskálája az ibolyától a vörösig terjed. Akkor látható, ha a Nap sugarai a légkörben lebegő vízcseppeket a megfigyelő szempontjából megfelelő szögben érik. A vízcseppek távolsága a megfigyelőtől lehet néhány méter, vagy néhány kilométer. Ha a megfigyelő a Napnak háttal helyezkedik el, akkor fejének képzeletbeli árnyékához képest 40-42 fokos szögben látja a legerősebb ívet (főszivárvány), amelynek külső szélén a vörös szín látható. Ezenkívül gyakori egy 50 fokos szögben észlelhető jóval gyengébb fényű második ív (mellékszivárvány), fordított sorrendű színekkel. Az ívek színeződése - diffrakciós hatások miatt - a vízcseppek méretétől függ: az 1 mm-nél nagyobb átmérőjű cseppek okozzák a legélénkebb színű íveket. Nagyon apró vízcseppek esetén a színek egybemosódnak.

Az információk forrása a MetNet kislexikonja.

Lombik Hőmérő és Üvegipari Műszergyártó Kft. | Székhely: 1077 Budapest, Király utca 95.
Postafiók: 1400 Budapest, Pf. 48 | Telefon/Fax: +36 1/342-0373, +36 1/461-0775 | E-mail: mintabolt@lombik.hu